#az én hibám

[love-kills-slowely]

"Most kéne kezdenünk

Bár volna még időnk

Előttünk lenne még

Minden rohadt hibánk"

Esti Kornél

[whyyareallnamestaken]

Sötét verem volt az életem, mielőtt megismertem, de neki sikerült kihúznia onnan.

[d-evil-boy]

Azt hittem Mi mindig ott leszünk egymásnak! Lehet így is lett volna ha én nem baszom el!

[prologusblog]

Mercedes Ron: Az ​én hibám (Bűnösök 1.)

A történet középpontjában Noah áll, akinek az élete egy pillanat alatt teljes fordulatot vesz, amikor anyukája újra megtalálja a boldogságot egy igazán tehetős férfi oldalán. Noahnak az új helyzethez alkalmazkodva új otthonba kell költöznie, új iskolát járni, de mindez csak hab a tortán – a sors még egy izgalmas csavarral lepte meg, egy mostohatestvér formájában: Nicholas Leister. Eleinte…

[szollibisz]

your vibes are hungarian (sajnálom)

live footage rólam:

[sooosady]

Mindig nekem kell változtatni

Mert mindig minden az én hibám

Mintha nem adtam volna fel a fél életemet érte

Ebbe nem gondol bele

[the-fool-who-loves]

Azt hiszed…

Azt hiszed én nem akartam, hogy működjön? Azt hogy, tökéletes kapcsolatunk, legyen mégha nincs is olyan, hogy tökéletes? Azt hiszed, nekem sose fájt semmi, azt hogy csak mindig nevettem és önfeledt voltam? Elgondolkodtál azon, mikor azt mondtam szükségem van rád, az nem azért van mert feltétlenül szükségem van valakire, hanem csak rád? Azt hiszed én sose akartam elvállni? - Pedig de, viszont szerettelek annyira, hogy ne dobjalak el, hanem helyrehozzam, ha nekem volt hibám azt, ha neked akkor azt.

Belegondoltál valaha, hogy amikor úgy viselkedtél, ahogyan nem kellett volna, én elnéztem és fel se háborodtam?- Mert szerettelek, és még mindig szeretlek, ha te már nem is.

Mondd tudod milyen érzés, az amikor valaki azt mutatja, hogy akar még, de mégse? Azt, hogy mennyire üvöltenék a legnagyobb csendbe? Azt, hogy milyen érzés, amikor csak bámulsz magad elé és nem tudod mi lesz, mert nincs ott az a másik, akiről azt hitted mindig ott lesz? Azt, hogy mekkora harc dúl a szívem és az agyam között?

Tudod milyen érzés az, amikor megteszel mindent és az a minden neki semmi? Hogy milyen az, amikor azt mondtad a kis dolgoknak is örülsz, de már a szeretleket is csak egy szónak érezted, hol ott meg is mutattam, hogy tényleg szeretlek… Mert elmentem mindig a végsőkig és tovább is érted. De gondolom ez sose számított tettnek, hanem ez is csak szó volt.

Tudod milyen az, amikor azt mondja, hogy kisfiú vagy, pedig már az a kisfiú eltűnt egy ideje és helyére a férfi lépett, aki mindent meg akart és tett érted? De úgy néz ki az is kevés volt… Azt amikor, mindenki azt mondja túl sokat tettem érted és nem értékelted, tudod e milyen érzés ez?

És tudod milyen érzés az, amikor minden után is csak a boldogságot kívánom neked?

[konyvekkozt]

egy lakóm öngyilkosságot kísérelt meg. túlélte

abban biztos vagyok, hogy nem az én hibám, nem az én felelősségem. minden ügyfelem szabadon rendelkezik a saját magával kapcsolatos döntéseivel, az életét illetően is. ha bármit meg tudott volna fogalmazni a nehézségeiből, segítséget kért volna, lett volna lehetőségem segíteni

abban nem vagyok biztos, hogy alakul a segítő kapcsolatunk. ha kívánhatnék, azt szeretném, hogy ne legyen benne szégyen, amiért megpróbálta és most pszichiátrián van. ezt majd elmondom neki. magamból pedig teljesen ki kell dolgoznom a "mi lett volna ha" gondolatokat, mint ahogy azt a félelmet is, hogy megismétlődik a kísérlet

szociális munkásnak lenni nem csak nehéz, hanem néha fájdalmasan nehéz. közben pedig büszke vagyok magamra, hogy tudom nem hibáztatni magamat, tudok külső szemlélő lenni (bár nyilván megérint az eset) és amiért válaszokat akarok találni a kérdéseimre (és nem hagyom, hogy az egyre általánosabb "ne beszéljünk róla, akkor nem kell feldolgozni" szemlélet vigyen el)

"maga az egyetlen, aki törődik velem!" - hallottam sokszor. M-nek most ez máshogy volt a valósága, mint máskor másoknak. merthogy mondta ő is, én meg eszébe juttattam a fiát, az unokáját, a barátot, aki hőségriadókor klímás lakásba vitte autóval - nem tudta jól elmondani, miben, hogy és mennyire érzi magát egyedül

[drakvuf]

Ma: 114.6

Egy héttel már csúszásban vagyok, de legalább lefele megyünk...

-1.1

Előző hét: 116.6

Ma: 115.5

Na ezt még 15-ször

[troger]

a próbanap

-ra kicsit anyázós-leszarós hangulatban megyek a tegnapi interjú miatt

én hibám, ott kellett volna a sarkamra állni, nem pedig együttműködő szellemben igent mondani erre az ajánlatra

de ha nagyon gáz, nem csinálom végig, hanem felhívom már napközben a hr-est, hogy beszélnünk kell

[whyyareallnamestaken]

éreztem, ahogy a szavai belefúródnak darabokra tört szívembe

[bl-supremacy]

Szia!!! Láttam amit dramatic-dolphinnak küldtél! Sokan vagyunk fandomos magyarok itt :D

Szia! 😁😁😁 Nem is gondoltam, hogy magyarok annyira ismerik a Tumblrt. De nagyon örülök neki. Mondjuk, én leginkább angolul beszélek itt, úgyhogy lehet, hogy az én hibám is 😅. De nagyon jó másokat látni.

[xszerelmes-lelekx]

Igazából az én hibám, hogy hittem benned..

[csacskamacskamocska]

Ezeket az éjszakákat irtani kell!

Kaptam egy meghívást egy rendezvényre és át kellett gondolnom, hogy akarom-e, kész vagyok-e rá találkozni azokkal, akikkel megszakítottam a kapcsolatot. Az egész kibaszott éjszakám ráment erre, csak forgolódtam és borzasztó dolgok jöttek fel, és én sem értettem, hogy mi van velem. Nem szabad elnyomni dolgokat, érzéseket, gondolatokat, dühöt, mert aztán az évek alatt rettenetes dolgokat művelnek odabent, ahova betapossa az ember. Felzabálnak belül mindent és egyszercsak: nincs semmi. Nincs melegség, se kíváncsiság, se várakozás, se öröm. Csak a félelem attól, hogy fájni fog. Lehet persze valaki büszke rá, hogy mekkora ereje, ráhatása, befolyása van valaki másra, hogy még fél év múlva is a félem a legerősebb benne. De valójába ez szörnyű. Gondolkodtam rajta, hogy menyire jogos ez. Mert tudom én is, van ebben túlzás, régről jött dolgok. De felment-e bárkit az, hogy pont olyan szarul viselkedik, mint valaki más, és ezzel felrobbant minden csendben meglapuló aknát? Nem tudom. Egy barátom mondta, hogy mindenkinek vannak hibái, fogadjam el a többieket úgy ahogy vannak. Nekem is vannak hibáim aztán mégiscsak elfogadnak. A nekem is vannak hibáim dolog volt a másik, ami szétbaszta az éjszakámat. Mert az elmúlt éveim úgy néztek ki, hogy folyamatosan a hibáimra mutattak rá, az érdemeim elismerése nélkül. Lehet így élni, csak kibaszott sok meló ezt ellensúlyozni. Kimerítő. És nyilván fejleszt valamiféle üldözési mániát, hogy az ember egyre érzékenyebb a hibákra és egyre kiéhezettebb az elismerésre, figyelemre, intimitásra.

De mégis a legmeghatározóbb érzés a félelem volt. És az, hogy én nem akarom hogy nekem bármi is annyira fájjon, ahogy sok minden az elmúlt években. Biztosan nem kizárólag az én saram, az én gyengeségem, az én hibám az, hogy ez lett. Legyek bátor? Én már annyiszor voltam... :(

„A bátorság az, hogy tudjuk, hogy fájhat, mégis megtesszük. Az ostobaság: ugyanez.”

😁

[csillagok-leszunk]

Tudom mindig az én hibám lesz

[erosnekszulettem]

Reszlet egy beszélgetésből...:

"- Te miért nem vagy akkor valaki mással? Ő nyilván kurva jól elszorakozik nélküled valakivel. Sőt mondok jobbat te is tudod hogy alig telt el még pár hét és máris valaki mással keresi a "vigaszát" te meg vagy olyan hülye hogy nem csinálsz semmit!?

- Igazából nincs kedvem senki meg semmi máshoz nem érdekel éppen ki vagy mi van benne vagy éppen hogy hol van benne ha neki ez kell ki vagyok én hogy ez ellen tegyek bármit is? Nem ez fáj a legjobban inkább csak az álszent szövegek a sok kamu.. Ha éppen mással akar dugni hajrá ha ez lenne számomra a bosszúja eléggé rövid látó... mert nem a fájdalom a legrosszabb ebben inkább az hogyan lesz ugyan olyan hányingert keltően hasonló mindenki máshoz előtte és hogy semmivel de tényleg semmivel sem jobb mint bárki más... Ez csak nekem szar mondjuk az én hibám hogy ez most fáj nekem.. én láttam értékesebbnek mástól.. és fáj ráébredni hogy a szép csomagolás alatt nem rejtőzik talán semmi más csak egy nagy rakás gőzölgő szar..."